Bemutatkozás
13 évvel ezelőtt két tényező szerencsés egybeesése adta a lehetőséget arra, hogy alapítványunk létrejöhessen, megalakulhasson.
Egyrészt a koraszülöttmentés - melyet országosan regionális centrumokban újraszerveztek - gazda nélkül volt a nyugat-dunántúli régióban, és szükség volt egy szervezetre, amely vállalja a súlyos állapotú koraszülöttek és újszülöttek mentését. Másrészt a zalai polgárok egy nekem ítélt díjjal, a Zalai Prima Díjjal és a hozzá tartozó anyagi megbecsüléssel lehetővé tették, hogy megalapíthassam a Koraszülöttmentő és Gyermekintenzív Alapítványt. Az Alapítvány a gazdasági válság kellős közepén indult, de Dóra János kuratóriumi elnöknek és a lelkes, szakterületükön elismert kuratóriumi tagoknak köszönhetően évről évre gyarapodott, mind az anyagi lehetőségeket, mind a támogatandó területek számát tekintve, így a gyermekek gyógyításában, a nyugat-dunántúli gyermekellátás fejlesztésében is egyre több feladatot vállalt fel.
A legnagyobb kihívás a szervezet számára, hogy az év 365 napján, 24 órában biztosítsa az extrém éretlen, sokszor a fél kilogrammnál is kisebb súllyal született koraszülöttek, vagy életveszélyes állapotban levő érett újszülöttek mentését a Dunántúl három megyéjében. 13 év alatt, közel 1500 megmentett gyermekélet… Ugyancsak fontos feladata az Alapítványnak, hogy a koraszülött intenzív ellátást modern műszerekkel erősítse a Perinatális Intenzív Centrumban, a szülőszobai újraélesztéshez, a koraszülöttek lélegeztetéséhez vásárolt eszközökkel, berendezésekkel. A gyermekintenzív részlegen a balesetek, súlyos fertőzések miatt ápolt gyermekek számára többek között olyan életfunkcióikat figyelő világszínvonalú monitorokat sikerült beszerezni, melyek nem egy esetben az országban elsőként kerültek alkalmazásra intenzív osztályunkon.
Az évek során az Alapítvány tevékenysége - mely a súlyos, életveszélyes állapotban lévő legkisebb koraszülöttektől a már majdnem felnőtt középiskolások intenzív terápiájának a támogatásáig terjedt - két irányba bővült tovább, a rehabilitáció és a prevenció területére. Óriási teljesítmény, hogy a Dunántúl egyetlen, az országban pedig az egyik legjobban felkészült rehabilitációs centrumának nemcsak az eszközökkel való felszerelését és a szakemberek képzését vállalta magára az Alapítvány, hanem egy, a gyermekük betegsége miatt elesett, nehéz helyzetbe került családok részére kialakított rehabilitációs apartmanház létrehozásával, a messziről, sokszor az országhatáron túlról érkező, nemegyszer kómából ébredező gyermekükért aggódó szülőknek magas komfortú pihenő és szálláshelyet is biztosítani tud. A betegségek megelőzésére, a prevencióra évről évre egyre nagyobb hangsúlyt és figyelmet fordít az Alapítvány, mely a sportot, az egészséges életmódot népszerűsítő, a szellemet pihentető, lelket erősítő, folyamatosan szaporodó rendezvényeink szervezésében nyilvánul meg.
Büszkék vagyunk most már hagyományosnak mondható rendezvényeinkre, amilyen a koraszülött gyerekeknek és családjaiknak minden évben megszervezésre kerülő családi nap, a PICnik, vagy az országos hírű és egyedülálló jótékonysági koraszülöttfutásunk. Két díjat alapítottunk az évek során: a Gyógyító mosoly díjjal minden évben egy orvos kollégát, a Tündérkéz díjjal pedig három szakdolgozót tüntetünk ki. A díjakkal is szerettük volna mind erkölcsi, mind anyagi elismerésben kinyilvánítani, milyen fontosnak tartjuk az egészségügyi szakemberek megtartását, itthon maradását. Az alapítványunk folyamatosan fejlődik, tevékenységei, aktivitásai színesednek, a munkát, amit vállaltunk, magas színvonalon végezzük. Ennek kulcsa, hogy a kuratóriumunk olyan szakemberekből áll, akik a saját területükön kiemelkedőek. Szakmai tapasztalatuk, széles spektrumon mozgó tudásuk összeadódik a szervezet döntéshozó testületében, és ez hatalmas erőt képvisel. Mindemellett sokat tanulunk, és a folyamatosan fejlődő munkatársainknak köszönhetően az Alapítvány működése egyre professzionálisabb. Egy alapítvány igazi erejét valójában a támogatók és önkéntes segítők adják.
Az Alapítvány lehetőség a hála kifejezésére is. Sok esetben a szülők, a gyermekük gyógyulásáért érzett köszönetüket oly módon fejezik ki, hogy támogatják Alapítványunkat, amellyel mi a következő rászorulókon, sorstársakon segíthetünk. A segítség azonban nem csak anyagi formában nyilvánulhat meg. Büszkék vagyunk a már száz főnél is népesebb önkéntes csapatunkra, mely a rendezvényeink sikeres és eredményes lebonyolításának legfőbb záloga, tartóoszlopa.
A támogatás sosem elvárás, csak egy lehetőség jót tenni. ...mert jót tenni - tegyük azt bármilyen formában - JÓ!
Mihály Péter: Nem baj...
Hallottam már többször a felnőttektől,
Rám néztek és rávágták egyből:
„Neked is csak megszületni volt, te kislány, nehéz!”
Ilyenkor anya, ki rám büszkén lenéz,
Közbeszól, hogy épp nem, nem neki volt az!
Miért is lett volna, egy alig két kilósnak?”
Felkapom a fejem: „Miért, milyen volt, Anya?”
Könny gyűlik szemébe és elakad a szava.
Erre hozzábújok és csak annyit tudok mondani:
Látni akartalak, Rád voltam kíváncsi!
Nem emlékszem persze, de csak így történhetett,
Mert bentről is éreztem, mennyire vár, szeret.
Apa azt mesélte, ő csak állt és nézett.
Boldogságot és közben félelmet is érzett,
Mert látta, hogy küzdök minden másodpercért,
A nagy életerő, a kis testben is elfért.
Tán ezért van az, hogy semmit nem adok fel soha,
A játékot sem nagyon, ha jönne a vacsora.
Én azt mondom: Nem baj, hogy koraszülött lettem!
Megküzdök mindenért ebben az életben!
Céljaink
- A születés után súlyos, vagy életveszélyben levő újszülöttek mentési körülményeinek javítása.
- Csecsemők és gyermekek kórházi intenzív ellátásának és rehabilitációjának fejlesztése.
- Az ezen a területen dolgozó szakorvosok, orvosok, nővérek továbbképzésének támogatása.
Nagyköveteink
